- Kerestél, Gábor....
- Ja igen. Szarban vagyok,
Kriszta. Nyakunkon a választás.
- Szerintem mindannyian szarban
vagyunk, Gábor.
- Igen, de én bele is fulladok,
ha nem lesz ki a csapatunk. Közben beszéltem Ákossal.
- A Kováccsal?
- Neeem, őt már egy ideje nem
hallgatok. Csak a feleségem.
- Persze, a Komássy, jaj de
butuska vagyok!
- Na igen. Szóval azt mondta,
"Simonkám, most nem tudok átpasszolni senkit". Meg szerinte amúgy
sincs náluk olyan, akiről ne vágnák le azonnal, hogy nem a lóvéért vagy buliból
tolja.
- És nálunk mi a helyzet?
- Az, hogy elfogytunk, Kriszta.
Éva marha lelkes meg egy tündérvirág, de unom már, hogy nyuggertanyázzák a
DK-t. Kalinának meg iránytű kell, hogy idetaláljon Zuglóból, a kutya nem ismeri
a kerületben, ráadásul tikkel meg izzad, ha oda kell mennie, ahova nem jár a
vonat. Szegény ember vízzel főz, tudod...
- És én hogy jövök a képbe?
- Nem jönnél, ha a fityiszesek
nem lennének ilyen gecik. Van emberünk, de simán kilőnék őket, mert múltjuk
van. Mindegyik volt már horthysta vagy kommunista, hitgyülis, vörös
tengerészgyalogos, priuszos, anyámtyúkja. A nyolcas körzet még kiadó, oda
kellene egy csinos, többgyerekes, szimpatikus helyi arc. Esztétikailag.
- Jó, nem vagyok egy Vadai Ági,
lövésem sincs a közéletről, de ezt kikérem magamnak. Képzett ember vagyok.
- Ne terheld magad gondolatokkal!
Csak mosolyogni, orbánozni, elmúlt négyévezni kell az Összefogás-standokon.
Látszódni kell, Krisztám. Ennyi.
- Te, te... te kis csibész. Na
jó, hol kell aláírnom?