Mint minden jóravaló családban, a szülők nyilván
Pomáziéknál is gyakran ringatták álomba esti mesével a família gyermek tagjait.
Nem tudhatjuk, hogy lefekvés előtt a kis Danit a Grimm testvérek történeteivel,
vagy inkább a 90-es évek közbiztonságának helyzetével traktálta rendőr
édesanyja, mindenesetre felcseperedve Pomázi elvtárs már szakértője volt a
témának.
Bár sosem hagyta, hogy a gondolatok összezavarják
homályos céljai elérésében, Pomázi életében tavaly eljött a nagy pillanat, és
végre leült agyat növeszteni. Ennek egyik bizonyítéka az az bejegyzése a helyi
szoci blogon, amelyben számon kéri, hogy az ígéretek ellenére az Orbán
kormánynak két év alatt sem sikerült rendet tennie az országban. „Nem elég
elérni, hogy a bűncselekmények száma csökkenjen egy adott területen, a
biztonság érzetét ez nem fogja megteremteni” – ontja Dániel a bölcsességet, de
pofán vágja saját magát, merthát elismeri, hogy a kerületben jelentős mértékben
visszaszorult a bűnözés és a prostitúció. Odáig viszont már nem jut el, hogy
belássa, a biztonságérzet kialakulása a feltételek megteremtése mellett is igen
hosszú folyamat, nem csak Kolumbiában, hanem bizony Józsefvárosban is.
Pomázi elvtárs szerint a Nyolcker másik fő problémáját
jelentő droghelyzet „még mindig megoldásra vár”, ám a jó szocialista
hagyományok szerint ő sem rukkolt még elő megoldási javaslattal. Talán jobb
lenne a reakcióidő, ha a szocik helyett Szabó Gábor, a volt kerületi fogtündér
veszi szárnyai alá az ifjú élmunkást. A Jófiúk rabló-pandúr csapatánál a mamától
hallott „mesék” is új értelmet nyertek volna...